Die Goethe-Gesellschaft in Weimar schreibt zum dritten Mal einen Essay-Wettbewerb für Studierende aller Fachrichtungen an deutschen und ausländischen Hochschulen aus. Erbeten sind Texte, die maximal 3500 Wörter umfassen sollen, zu einem der drei folgenden Themen:

• Goethes erotische Lyrik – Liebesgedichte für heute?
• „Wer Wissenschaft und Kunst besitzt / Hat auch Religion; / Wer jene beiden nicht besitzt / Der habe Religion.“ Halten Sie Goethes Maxime für gültig?
• Vor 200 Jahren, 1811, setzte Heinrich von Kleist seinem Leben ein Ende. Hat Goethe Kleists Bedeutung verkannt? Tovább »

200 éve, 1810-ben jelent meg Goethe monumentális, máig színtani alapműnek számító munkája, a Farbenlehre. E jeles évfordulót a Klassik Stiftung Weimar nagyszabású kiállítással ünnepli a Goethe-Nationalmuseum-ban. Az 1400 oldalas mű Goethe kísérletező kedvének és megfigyelőképességének ékes bizonyítéka. A kiállítás is ennek a kísérletező kedvnek a szellemében fogant, a szervezők a hangsúlyt az interakcióra helyezték. Goethe feljegyzései, rajzai mellett megtekinthetjük az író optikai és egyéb kísérletező eszközeit, prizmákat, lencséket, természeti képződményeket, sőt, ki is próbálhatjuk őket. Így magunk fedezhetjük fel, hogyan csap be minket a szemünk, milyenek a komplementer színek, hol jönnek létre utóképek, s hogyan születnek a színek az ”Urphänomen“-ből, a sötétség és a fény találkozásából.
A kiállításon nem csupán Goethe művét, hanem annak a tudományokhoz és művészetekhez való viszonyát is be szeretnék mutatni, így az optika fejlődéstörténetének külön szekciót szenteltek.
A szervezők a gyerekekre is gondoltak. A programot interaktív vezetések, gyermekfoglalkozások színesítik. A múzeumban kikölcsönözhető kísérleti doboz segítségével pedig a gyerek maguk is Goethe nyomdokaiba léphetnek.

A kiállítás megtekinthető 2011. július 19-ig.
Goethe-Nationalmuseum
Frauenplan 1
99423 Weimar

Galamb Zsuzsanna

Kiállítások, kísérletek, előadások, konferencia és beszélgetések a Színtan megjelenésének 200. évfordulóján

A budapesti Goethe Intézet a Magyar Goethe Társasággal és más szervezetekkel, művészekkel és tudósokkal együttműködve kiállításokkal, kísérletekkel, előadásokkal és konferenciával Goethe „Színtan” című nagyhatású műve megjelenésének bicentenáriumát. Az évfordulóra elkészül a mű legfontosabb, úgynevezett didaktikai részének régóta várt teljes magyar fordítása is.

Goethe természettudományos munkásságában a Színtan hasonló jelentőséggel bír, mint irodalmi művei között a Faust. Miként a Faust-téma is egész életében foglalkoztatta, a színek sem hagyták nyugodni. Mindkét mű a weimari költőfejedelem sokoldalúságáról tanúskodik, és máig lenyűgözi olvasóit. Goethe először 1790-ben vette szemügyre prizmán keresztül dolgozószobája falait és berendezését. A színek kavalkádja, amelyet a tárgyak peremén és a világos és sötét felületek találkozásakor pillantott meg, annyira magával ragadta, hogy több mint 40 éven keresztül újra és újra kísérletekbe fogott a színek titkainak megfejtésére. Az eredményeket rögzítő első könyv 1792-ben jelent meg Adalékok az optikához címmel. Ezt éppen 200 évvel ezelőtt, 1810-ben követte a két kötetes alapmű, a Színtan. Utóbbiról így nyilatkozott az idős Goethe: „Mindazt, amit költőként alkottam, nem sokra tartom. Kiváló költők éltek koromban, még kiválóbbak előttem, s hasonlóan kiválók fognak élni utánam. De hogy századomban a színtan bonyolult tudományában én vagyok az egyetlen, aki tudja az igazat, erre büszke vagyok, és ezért sokak fölött állónak érzem magam.”

A számos izgalmas eseményből álló programsorozat nyitánya 2010. október 5-én, kedden, 18 órakor lesz a Goethe Intézetben, ahol három tudományág szakértője – köztük Bernáth Árpád, Társaságunk elnökhelyettese - beszélget Goethe legfontosabb természettudományos könyvéről, annak hatásáról, egykori és mai jelentőségéről. Október 6-én ugyanott egész napos konferenciára kerül sor. További programok alább olvashatók, részletek a Goethe Intézet honlapján és a Facebookon.

SZÍNTAN-NAPOK
2010. OKTÓBER 3-10., NOVEMBER 5-28.
PROGRAM

• 2010. október 3-10.: A Napút Alternatív Művészeti Akadémia kiállítása a Fogasházban (1072 Budapest, Akácfa u. 51.)
• 2010. október 5-10.: „… és a Homály”: A Napút Alternatív Művészeti Akadémia kiállítása a 2B Galériában (1092 Budapest, Ráday u. 41.)
• 2010. október 5., 18.00: Pódiumbeszélgetés a Goethe Intézetben (1092 Budapest, Ráday u. 58.)
• Október 6., 9.30-17.30: „A színek tudományos spektruma” – magyar nyelvű konferencia a Goethe Intézetben (1092 Budapest, Ráday u. 58.)
• 2010. október., 18.00: Beszélgetés és kísérletek a 2B Galériában (1092 Budapest, Ráday u. 41.)
• November 5-28.: GOETHEORIE: a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága által kiírt színtan-pályázatra beérkezett győztes alkotások kiállítása a Design Terminálban (1051 Budapest, Erzsébet tér)

A Magyar Goethe Társaság pályázatot hirdet elődjei tevékenységének feltárására. A Társaság a pályázni nem kívánóktól is örömmel fogad minden, a Goethe Társaság 1950 előtti magyarországi történetével kapcsolatos forrást, dokumentumot és információt.

A 2001-ben (újra)alapított Magyar Goethe Társaság (MGT) kiemelt feladatának tekinti elődjei tevékenységének és a magyar Goethe-kultusz történetének feltárását, ezért pályamű benyújtására hív mindenkit, akit érdekel, miért és hogyan ápolták a két világháború között Magyarországon Goethe emlékét. A magyar szellemi életben a nevezett időszakban is kitüntetett szerepet kapott Goethe élete és szerteágazó munkássága, a Goethe-kutatás eredményeinek széleskörű megismertetése is. Ezt bizonyítja egyebek között a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában (MTAKK) található nevezetes Goethe-gyűjtemény, melynek legszebb darabjai a MGT, a MTAKK és a Goethe Intézet közös munkájának eredményeként az interneten is megtekinthetők. Tovább »

A frankfurti Goethe-Hausban 2010. augusztus 28. és november 1. között rendhagyó irodalmi kiállítás látható. A szervezők, a Goethe- Haus igazgatója, Anna Bohnenkamp-Renken és Frankfurt város kulturális szakreferense, Sonja Vandenrath Goethe Wilhelm Meisterét állították a kiállítás középpontjába. Az a kérdés foglalkoztatta őket, hogyan lehet egy kanonizált, ám a mai kor embere számára kevéssé ismert művet vonzóvá tenni és bemutatni az irodalmi kiállítások elengedhetetlen kelléke, a vitrin nélkül.
2008-ban nemzetközi konferenciát és workshopot szerveztek e téma köré, ahol ismert kurátorok és kiállításszervezők vitatták meg, hogyan lehet egy irodalmi művet a 20. században kiállítani. A Goethe-Haus mostani meta-kiállítása e konferencia és workshop eredményeit összegezi.
A 7 kiállító művész(-csoport) mindegyike egyedi, a hagyományostól eltérő módon nyúlt hozzá Goethe művéhez, és értelmezte újra az irodalmi kiállítás fogalmát.
A látogató végigsétálhatott a regény egyik híres jelenetén, Mignon tojástáncán, miközben a regényrészlet központozását világító tojások jelezték. A Varwig/Eichler/Kessler trió polcokkal, hangokkal és illatokkal éléskamrát hozott létre a Goethe-Haus első emeletén, amely Wilhelm Meister elképzelt gyermekkorába vezeti a látogatót. Susanne Fischer és Friedrich Frossmann pedig egész Frankfurtot bevonják a játékba úgy, hogy a városban elhelyezett nyolc stáción keresztül járták be Goethe regényének helyszíneit, ezáltal reflektáltak a mű fő motívumára, az utazásra. Az Epple/Weitz párost elsősorban nem a mű irodalmi értékei izgatták, hanem a könyv a maga fizikai valóságában. Lemérték, lefotózták az eddig kiadott példányokat, összegezték a tipográfiai különbségeket. Installációjuk nemcsak a Wilhelm Meister kiadásokról adott átfogó képet, hanem könyvnyomtatási érdekességekkel is szolgált.
Nicole Lepp és Hannah Leonie Prinzler videoinstallációjukban a mű és mai olvasójának a viszonyát vizsgálták meg, amiből kiderült, hogy manapság nem is olyan könnyű Goethét olvasni.
Goethe Meistere a képzőművészeket is megihlette: a Polt-Heinzl/Karlhuber páros embernagyságú montázsain a 19. századra jellemző szobrászművészetet ötvözték a 20. század jellegzetes művészeti irányzatával, pop-kultúrával. Ezért nem hatott szentségtörésnek a Supermannal és Goethével keresztezett Wilhem Meister-kép, mint ahogyan a lufit fújó Goethe-büszt sem, melynek mottója – „ Mi sem lehetne számomra gyötrelmesebb, mint a paradicsomban egyedül lenni”, akár a kiállítás mottójául is szolgálhatott volna. Az irodalmi műalkotásokat nem lehet beüvegezett vitrinbe zárni, mert különben elvesztik legfontosabb alkotóelemüket, az olvasót.
A Goethe-Haus kiállítása kiváló példája annak, hogy hogyan lehet egy irodalmi művet térben megjeleníteni művészi érzékkel, fantáziával, de a mű és alkotója iránti alázattal.

Galamb Zsuzsanna

Kapcsolódó linkek:
A frankfurti Goethe-Haus honlapja
A “Wie stellt man Literatur aus” című kiállítás honlapja

2010-ben kétszáz éves Goethe Színtan című könyve. Ez alkalomból a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társasága, a MATT nemzetközi pályázatot hirdet Goetheorie címmel. Műfajbeli megkötés nincs, plakátokat, emblémákat, kiadványokat, tipográfiai munkákat és autonóm alkotásokat egyaránt várunk!

Goethe színtana összetett és szimbolikus. Tudományos értekezés? Talán kritikai írás? Esetleg a világot és az embert féltő manifesztó a jövő megmentéséért? A spekulatív kiszámítottság kritikája az érzéki létezésért? 200 éve már mindennek. Mit láthatunk ma Goethe elméletén keresztül? Hová jutott a világ azóta és hová tart most? Tovább »